RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2017-08-26 17:35:01, 577 olvasás, lyanoka , 12 hozzászólás
Önmagára bízott Sors botorkál Mibe ha kígyó harap Először fáj De a méreg később hat... A tudat alatt. Ércbe öntött arcán Nem vendég a mosoly Először kaján Majd komoly Hajnal virrad esendőn: Szárnyatlan fogoly Ahol a sötétet féli A túlélést reméli Inkább bújik odvakba, Mintsem lámpást gyújtana A hitetlensége táplált Benső csarnokba. Lesújt az idő pörölye Elengedi örökre; Csak egy szív lángolt fel És omlott hamuvá, Őrizve a soha nem Múló csodát.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς