Pedig a bolt rég kiürült
de beszippantott még utolszor
a beteljesült végzet (az élet);
romjaim fölött
felhőkbe gyűrődött a csönd
és sosem felejtem a csőr nélküli sas
karmoló tekintetét.
Valaki járt ott
érzéseket szögelt ócska kopjafákba
és felszedte végét a nyárnak
'csak aki már nem lélegzik! '
azt rakjátok csokorba,
tetemükkel be a kirakatba!
Nem gondoltam volna
hogy kiszáradnak egykor a falak
hogy engedem még a reggeli fényt
azt hittem,
árba süllyedt rég ázó mezőm
s a téllel én is csak egy érzéssé fagyok.