Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Egy perc szünet szonett

, 243 olvasás, marisom , 1 hozzászólás

Remény

hamuszürke légy, végtelen mozim,
zord árnyékot úgy se - most akartam.
megnyerte, vigye hát, e léha lutrin,
talizmán vagyok, tégla a nyakban.

s mindhiába szólt fülembe Puskin,
morbid ordítás volt, puha-halkban,
hó-vászonra feszült, bús Harlekin,
törpe-tünde kő, s egy régi paplan.

végtelenbe, emberségbe húzom
Anna ( máris) legyen láthatatlan,
bár vízhordó asszonyként ápolom,

fejbe gyűrve rejti - fáradhatatlan.
szavak csorognak bohócarcomon,
tegez engem - egy szép mondattalan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Szonett
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 23

Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz