Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Malomkő a fűz alatt

, 235 olvasás, Piacsek László Zoltán , 2 hozzászólás

Pillanatkép

Már futottam volna a vihar elől,
Hogy valahol megbújjak,
De visszarántotta vállaim
Az orkán, mint hatalmas ujjak.
Hová is tarthatnék így
Egymagam, sötétben,
Hova is állhatnék ebben a
Jeget verő ködben.

Csak beljebb érek immár,
Bekebelez, leláncol,
Sűrű szemű homály
Leszorít, elgáncsol.
Mint egy malomkő
A fűz alatt mit majd
Beborít a pázsit,
Nem mozdul, nem őröl
Nem érintheti másik.

Csak egy malomkő
A fűz alatt
Árnyékban, kevélyen,
Megtörve, csorbultan,
Hasztalan, kiégetten.
Egy malomkő a fűz alatt
Zöldszínű oltalomban
Őrizve örökkön erős kő testét
Gyöngéd harmóniában.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Piacsek László Zoltán
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 35
Jelenlévők:
 · koalamaci
 · Sutyi


Page generated in 0.0549 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz