Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kihunytak már a régi tüzek

, 201 olvasás, Kasperl , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Már csak fáradt közönnyel élvezem
a csöndet és az őszesti derűt,
talán egy hangya jobban érdekel,
mint a tv, hol ember embert üt,
és kiknél bizonnyal szelídebb
egy kis fénylő szemű szelíd eb.

Akár egy kizárt idegen, nézem
a hazug és álságos honderűt,
az elfútt hiteknek csúf szemetjét,
a félreállókat és az egyszerűt,
ki szóra táncol tébolyultan,
s kikben oly szomorún csalódtam.

Nem tudom, mily átok telt be rajtunk,
hogy a panaszra sok ember süket,
fogcsikorgató dühök bénítják
és megkövesítik a szíveket.
Hazánk most végre több is lehet,
de kihunytak a régi tüzek.

Európa újra békétlenkedik,
s magyar vádolja az európait.
"Ecce homo" latorrá vált megint.
Mily ősi bűn perzsel mindent ma itt?
A rossz bennünk miért erősebb,
amikor hazánk már merő seb?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 47
Jelenlévők:
 · gszabo
 · hazugsagok
 · Kavics
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0292 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz