Oka van, hogy a világ magára maradt.
Olyan szépen indult, nagy tervek óriási lendület és lelkesedés.
Aztán valami hiba csúszott a számításba, a terveket elfújta a szél.
Lyukas lett a kerítés, amin át bekúszik mindenféle ármány, felveri a gaz a kertet s vihogva bújik meg az összes ártó gonoszság, kikkel vagy mikkel szövetségre lépőket nem súlyt az ártatlant támadó érthetetlen kór ami a legváratlanabb időben csap oda s foszt meg mindentől. Sokszor reményt sem hagy.
A pradicsomi állapot mára csak legenda. Az a pár kóbor lélek túlélés címen önpusztításba kezdett.
Csak várunk...
Valaki ide tett minket s itt hagyott.
Mi meg várunk, hogy visszajön e.
Magára maradt a világ...
okkal azthiszem.
Megjegyzés: s. k