Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magamra terítem…

, 375 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Árnyas fák alatt, lehunyom szemem
és a pillanat elrepül velem...

Csak ülök, mint ki már bevégezte dolgát,
hajszolom az időt,
úgy futnák, szaladnák...
sorjáznak mögöttem hosszú, fájó évek,
volt küzdelem, öröm,
boldogság is, Veled.
Elmúlt miden, mi szép, üres lett a lélek,
megkopott holnapok...
a tegnapban élek.
Nem mámorít már, sem a jókedv, kacagás,
vagyok, tűzre hányt,
élettelen farakás.
Fák alá, nekem
már nem köszön be a nap,
csak a levelek halk suttogása marad.

Ó fák, nyugtassátok meg a lelkem!...
Gyászköntösöm magamra terítem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 228
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz