Navigáció


RSS: összes ·




Vers: holle anyó(m)

, 661 olvasás, Aimee , 36 hozzászólás

Pillanatkép

hullik hullik korhad
fehér pernyékben a bőre
fehér szöszökben a haja
apró szilánkokban a fogai
hosszú makacs akarás lötyög rajta
ma éppen kitartó téli zöld
behavazzák mindegyre málló szervei

a szaga a legrosszabb
a poshadt remények s a sűrű fájdalom
dohos pinceszaga
a testét egyben tartani hivatott
semminemhasznál-krémek avas szaga
a hangja a legrosszabb
az alig hallhatóra kopott
foszló elme szelíd fuvolája
a tekintete a legszörnyűbb
a nemakaromtudni-karimás
repedt fényű halott csillag

hullik hullik fogy
vonszolja őt suttogós szaguszálya
de jön ma is ahogy mindig kéthetente
ma is megölelem
s mélyet lélegzem belőle
és ma is gyógyírt hazudok minden bajára
úgy tesz mintha elhinné nem más ez
mint egyfajta konok viszketés
mosolyog vakarja hullik
már csupa hó a pult a kassza
elszántan fizet s tipeg
nem és nem „adódik vissza"


Megjegyzés: "Fogamat lassan
                    előrli a táplálék:
                    adódom vissza. "
(Fodor Ákos - Tétel egy mérlegbeszámolóból)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Aimee
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 41
Jelenlévők:
 · marisom
 · vargaistvan


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz