Könny borítja homlokom.
A háborgó holdvilág
a pályaudvaron megül.
Látom még anyám arcát,
ébresztő látomás idézi.
Sírás érteti meg
a halál-kelepcét,
s a föld önnön vérszagát,
mi bennem él. - Apám, apám
miért hagytál el engem?
Halandóság és rossz kedély:
ez városom.
Boldogtalanság a nevem.
Élni akarok,
tönkre nem
nem megyek.
Nem éreztem
undort még ilyet!
JACK KEROUAC: ON TEARS
Tears is the break of my brow,
The moony tempestuous
Sitting down in dark railyards
When to see my mother’s face
Recalling from the waking vision
I wept to understand
The trap mortality
And personal blood of earth
Which saw me in—Father father
Why hast thou forsaken me?
Mortality & unpleasure
Roam this city—
Unhappiness my middle name
I want to be saved, -
Sunk—can’t be
Won’t be
Never was made—
So retch!