Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jack Kerouac: Könnyeken át

, 641 olvasás, jeneyi , 3 hozzászólás

Műfordítás

Könny borítja homlokom.
A háborgó holdvilág
a pályaudvaron megül.
Látom még anyám arcát,
ébresztő látomás idézi.
Sírás érteti meg
a halál-kelepcét,
s a föld önnön vérszagát,
mi bennem él. - Apám, apám
miért hagytál el engem?
Halandóság és rossz kedély:
ez városom.
Boldogtalanság a nevem.
Élni akarok,
tönkre nem
nem megyek.
Nem éreztem
undort még ilyet!


JACK KEROUAC: ON TEARS

Tears is the break of my brow,
The moony tempestuous
Sitting down in dark railyards
When to see my mother’s face
Recalling from the waking vision
I wept to understand
The trap mortality
And personal blood of earth
Which saw me in—Father father
Why hast thou forsaken me?
Mortality & unpleasure
Roam this city—
Unhappiness my middle name
I want to be saved, -
Sunk—can’t be
Won’t be
Never was made—
So retch!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Műfordítás
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 251
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3125 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz