Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy felhő szélén ültem

, 330 olvasás, Jade_Sarkany , 16 hozzászólás

Remény

Egy felhő szélén ültem, zuhanni készültem.
Ugrom és szabad vagyok, Isten áldjon, bánatok!
Lebegtem föld és csillag közt, értem senki sem küzdött.
Hagyjon család, a barátok! Többé sosem harcolok!

Ültem ugrásra készen. Azért még picit féltem.
Egy angyal lebegett oda. Ránéztem: Jé! Egy csoda.
Az angyalom megszólított. Fáj, hogy magam vagyok.
Ne butáskodj, mondtam gúnnyal. Hogy magányos egy angyal?

Az angyalom ellebegett, de előbb figyelmeztetett.
Szállj a földre, vissza le, Nem múlt el az életed.
Visszatértem, mert talán boldog leszek az oldalán.
Van remény kiáltom újra, ahogy rezdül szív-hárfám húrja.


Megjegyzés: Megjegyzés: a "talán" kifejezés pontatlan. a rím miatt került bele a múbe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 10
Kereső robot: 9
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · Gál András Andor
 · lyanoka
 · Nikolett
 · Öreg
 · Ravain
 · Sutyi
 · Tollas


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz