Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyárszabászat

, 306 olvasás, lambrozett , 4 hozzászólás

Természet

Izzadt virágszirmok levegőt kapkodván...
pihegnek a fűben, porosodnak - botrány!
Fáradt tekintetük egyre feljebb pillant,
esedezve várják: oltsd már le a villanyt.

Ott a felhők mögött, a Napnak is háttal...
biztosan ül egy úr késekkel és bárddal -
szabdalja a Nyarat kénye-kedve szerint,
a nagy darabokra szenvtelenül legyint.

Most éppen óriás cikkely jutott nekünk,
tomboló hőségben lángra kap a szemünk -
a szoknya, a pendely bőrünkön mosódik...
porrá szikkadt nyálunk nem jut el a csókig.

Hajnaltájt szemernyit alábbhagy a meleg,
ilyenkor aurám magán kívül lebeg -
Enyhülés, enyhülés - nyugtázza bódultan,
éjszaka tücskökön száradva gyógyultam.


Megjegyzés: (2017. július/augusztus)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 27
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · zitaolah


Page generated in 0.0225 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz