Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: Galaktikus találkozás

, 341 olvasás, szemi , 6 hozzászólás

Fantasy

Az emberek mióta rájöttek, hogy nem egy lapos tányéron zajlik ez az életnek nevezett misztérium, és hogy a golyóbis, ami a lakhelyük csak egy a trillió-trilliónyi közül, sokféleképpen próbálták leírni, milyen hatalmas is az univerzum.
Én nem próbálom.
Egyezzünk meg abban, hogy felfoghatatlanul nagy.
És azt is mindig sejtették, -talán egy a genetikai programjukban kódolt tudás részeként -, hogy nincsenek egyedül a Világegyetemben.
Az ember makacsul próbál társra találni, és ha itt a Földön nem megy, ha itt ember embernek farkasa, akkor se adja fel.., csak máshol keres. Távolibb, éteribb dimenziókban.
Ki ne hallott volna a világűrt pásztázó jelekről, amiket kiküldtünk a végtelenbe?
De ki gondolta volna, hogy egyszer valóban érkezik rá válasz?
Néhány megszállott tudóson és UFO-rajongón kívül senki.
Derült égből a mennykő, mondhatnánk, mikor az Új-Mexikói sivatagban fogták az első jeleket, -s mi több, holt biztos, hogy idegen jeleket!!!, -kellőképpen felcsigázva ezzel, ezt az épp maga elpusztításán fáradozó sárgolyóbist.
Hitrendszerek omlottak össze a hír hallatán, és új hitrendszerek épültek fel hirtelen. Az emberek már csak ilyenek.
Lényeg ami lényeg, kiderült, hogy tényleg nem vagyunk egyedül. A kapcsolat létrejött, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jelek egy távoli, fejlett civilizációtól erednek..
Kormányok mozdultak meg, s mi mást kezdtek volna elsőként bőszen elemezni, mint hogy:
-"Jelent -e ez veszélyt az emberiségre? És vajon mit prosperálhatunk mi ebből az egészből? "
Hiába az ember már csak ember marad, magára gondol.
A jelek egyébként segélykérőek voltak, egy végveszélyben lévő civilizáció kétségbeesett kísérlete a túlélésre. Bolygójuk a pusztulás szélén, Napjuk hamarosan felrobban és szupernovaként lángol tovább magába emésztve Világukat egy végső gyilkos öleléssel.
-"Nem lehet ezt hagyni! Segíteni kell! "- s a Föld, mint egy "Nagy Testvér"egy emberként állt az idegenek mellé.
Talán a "jóság génjei" is ott voltak valahol abban a kettős spirálban..? Csak így lehet.
Tény, hogy a Föld felajánlotta a segítséget:
-Jöjjenek, na!, - és a menekültekkel teli űrhajók elindultak az "új haza" irányába.
Az emberiség izgatott várakozással tekintett a Találkozás felé.
- Milyenek lesznek vajon?
Mert kinek kell a gyenge, szegény rokon? Púpnak a hátunkra? Ugyan!!
És ha erősebbek lesznek, mint mi? Jó lesz még idejében tisztázni, ki is itt a főnök, s megmutatni milyen nagyok vagyunk. Na, nehogy már a végén mi maradjunk alul! Azt már nem! Mi voltunk itt előbb, ha itt akarnak élni, majd szépen alázatot gyakorolnak, ahogy illik! -és így tovább...
Gyarlóság ember a neved, -mondhatnák az emelkedett lelkek-, de hát ez van.
A megérkezés napján megállt az élet a Földön, milliárdnyi szempár fürkészte az eget, akié meg nem az a médiákat... -de semmi. Semmi.
A kapcsolat élt, a párbeszéd folyamatosan zajlott, már megérkeztek..., -de akkor hol vannak?
És ha itt vannak, mint mondják, -sőt a műszerek is ezt jelzik, -akkor miért nem látjuk őket? Csak a kétségbeesett segélykérő jelek vehetők:
- "Nem ezt ígértétek! Nem ilyennek írtátok le a Földet! Hatalmas kocsonyás lények támadtak meg bennünket, és sorra pusztítják a hajóinkat! Segítsetek!!!
Mindenki értetlenül állt a történtek előtt, míg az egyik tudósnak eszébe nem jutott felkapni egy ősrégi mikroszkópot, s lélekszakadva lerohanni a leszállópálya melletti pocsolyákhoz...
A történet nem mondja el, hogy ki volt az a tudós, és hogy vállalkozása sikerrel járt-e.
Arról sem beszél, mit szólt az emberiség a történethez.
Mert, hogy nem is szólt semmit. De ez is az ember. Ami nem érinti kézzelfoghatóan, azzal nem is foglalkozik.
A történet arról szól, hogy ilyen az élet az Univerzumban.
Mindenre próbálunk felkészülni, de ugyan ki gondolna ilyen dimenzionális méretek közötti problémára?
S hogy mi a tanulság?
Azt már ki ki vonja le magának....



Megjegyzés: ( mégis az igazsághoz tartozik. hogy a történetet egy gyerekkori rádiójáték..., és az AMF ihlette.... -akinek nem inge, ne vegye magára.)
Sok szeretettel Szemitől (8. 5. 15)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Sci-fi
· Írta: szemi
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 47
Jelenlévők:
 · gszabo
 · hegeanna
 · PiaNista


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz