Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kánikula

, 185 olvasás, barnaby , 4 hozzászólás

Természet

Aszalós ez a nyár, csak a tűz meg a kár.
Lángolnak erdők rétek, napra kimenni vétek.
Elfogy a harmat, a pára, szárazság ül ki a tájra
Kemencemeleg a tapló, üresen tátongó kagylók.
Porzanak a féltett dagonyák,
Kiszáradnak itatók-pocsolyák
Árnyékot keres a szarvas,
vaddisznó élelmet kajtat.
Kertbe lopódzik az éhes őz is,
megsüt a nap, árnyékban főz is.
Meleg a föld, forró a halánték,
hűsre vágyom, leginkább fáznék!
Jégkocka vízben, kezemben fagylalt,
medence csábít, tűnj forró aszfalt!
Gőzölög az út, hullámzik délibáb,
Napszúrást kapok, nehéz ezt élni át...
Már a nyelvem sem forog, bukdácsol a gondolat,
kegyes természet, szánd meg a sorsomat!
Adj egy kis esőt, húsítőt, eleget,
űzd el egy időre a tikkasztó meleget!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 22

Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz