Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Barbara

, 298 olvasás, Jade_Sarkany , 6 hozzászólás

Szeretet

Angyal az égből, tündérmesékből,
Varázslod szívem, mióta idejöttem.
Hallom kacajod, s hogy az Istent káromlod.
Látom szemedet, mikor Márkod eteted.
Látlak pici lánynak, látlak anyának.
Az én szememmel nézlek, anya szívével értlek.
Lát Ő is ott fennen, ahogy úszik egy fellegben.
De nem tagadhatom, hogy bosszantasz nagyon.
Te sajnos ilyen vagy, Vad tűz és indulat.
De anya és én is, így szeretünk, mégis.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 23
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0577 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz