Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zajzoni rab lelke szabad (1832-1862)

, 247 olvasás, jeneyi , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Zajzoni Rab István ember volt a vártán,
sötétség fátyolán derengő szivárvány.

Kétségek köréből nyomorba taszítva
kerülte végzetét míg erővel bírta.

Körösi Csomában hittel bizakodott:
egyszer megtalálja az elveszett nyomot.

Legott majd bevégzi nagy elődje művét,
pénzínség, betegség álmait elűzték.

Csángó születésű szabad lelkű diák
szerre bejárta a Habsburg monarchiát.

Brassóból fel Pestre, onnan Bécsbe jutott,
megpróbáltatásban tanult és dolgozott.

Szerelem áltatta, siker elkerülte,
lelkében lebegő célját el nem érve.

Forradalmi eszme börtönbe sodorta,
a harcok oltárán álmait áldozva.

Szabadulás ingyen reá nem váratott,
tüdejére kórság üszke vetett lobot.

Lángoló lelkében a rőt parázs kihült,
körbezárt vágyai rabjává szelidült.

Most nyugodj békében Te zajzoni földi,
csángók Barcasága emléked megőrzi.

Pajtás ábrándozhatsz: sírod hűs heverni.
"Az élet komoly, nagyon komoly kezd lenni. "



Megjegyzés: Brassó-Négyfalu, 2008.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 37
Jelenlévők:
 · galamboki
 · GoldDrag
 · PiaNista
 · Szati


Page generated in 0.0599 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz