Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az 57. nyáron

, 262 olvasás, lambrozett , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
ha magamba nézek, ugyan mennyit látok?
Jaj, áldás voltam-e vagy borzasztó átok?

.....

Elvarratlan szálak, félbetépett szavak...
tobzódó érzelmek - gyűrődött az anyag -
közhely-e a jóság, s egyértelmű vajon?
Aki bennem lakik, azt én megcsalhatom?

Ha szerettek tegnap, holnap felednek-e?
Mekkora a szívünk emlék (mű) szeglete?
Befér abba minden vagy az agy szelektál?
Ahol ő főnök lett, ott érzést nem herdál?

(Méltánytalan lélek bizonytalan, torpan...
ahol eddig ivott, most pusztulhat szomjan -
nem tudja mit tegyen, hosszú volt az útja...
s talán vége is lesz, mielőtt ocsúdna.)

Mindenütt gondolat, szédül a fej tőle,
néhány hitvány mondat kisül majd belőle -
hiszen a száj mozog, fecseg össze-vissza;
még akkor is beszél, amikor nincs nyitva.

.....

Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
magam köré nézve, ugyan mennyit látok?
Halld, áldást pengetnek húrtalan gitárok.

Megjegyzés: (2017. július)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 21
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz