nem vagyok egy szent
néha hazudok
nem vagyok hideg
de néha megfagyok
benső kutam mélyén
összeroskadok
feléd nyújtom kezem
s ha választ nem kapok
fájó magányomban
ölni is tudok
megölöm az érzést
vízbe fojtom én
ülök láblógázva
kutam peremén
hagyom hadd ússzon csak
a víz tetején
tágra zárt szemekkel
nézem tetemét
a hullát aki volt
s már nem kellett nekem
ez az engem lassan
pusztító szerelem
ölnöm kell mindenképp
ezt teszed velem
nem ülhetek tétlen
ha nem felelsz nekem
nem akarok lenni
tőled elhagyott
képtelenség lennem
aki nem vagyok