Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utolsó figyelmeztetés

, 234 olvasás, jeneyi , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Engem rég elfeledtek;
boldog emberek mi mást tehetnek.
Kopasz diófán fekete holló,
életem elsuhant, legördül a rolló.
Fekete zászló leng a néma várfokon,
semmit nem veszek többé már zokon.

Most sokáig jó hírt úgyse írhatok,
ülök a szófán, sokat olvasok.
Utolsó figyelmeztetés
koppan ajtómon: ez nem is kevés.
Hagyd a dagadt dumát valaki másra,
fordítsd arcod a nyugodt napvilágba!

Jönnek még jobb idők,
s vidáman rád köszön gyanútlan jövőd.
Nincs bármit mondanom,
nem óv sem védjegy, sem ócska oltalom.
Köszönöm a sorsnak: tanúja lehettem,
míg vészjósló fellegek
elhúznak felettem.


Megjegyzés: 2017. március

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 5
Kereső robot: 15
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Kyramoon
 · Ravain
 · Sutyi


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz