Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Szerelem
    5. ›
  5. Riadva

Vers: Riadva

, 222 olvasás, Kankalin , 3 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Szerelem

Riadva, magamba-merülten járok,
talpam a talajra lebegve ér.
Csendeket kioltó élet-szilánkok
ködös füst-illatát hordja a szél.

Hajamba borzol egy sóhaj a mélyből,
neszeket, árnyékot törölve, bár
félelem borzongat, ernyedek végül...
Bölcs nyugalommal sodor az ár.

Éjeket, fényeket feledtet bennem,
rengetőn részegít józan dala,
csillagok súgnak, így röptetik kedvem:
vakító vulkánnal lélek-csata.

Éjjelek melegén fájdalmak tűnnek,
reménnyel éledve magány szalad.
Hold fénye csókol az arcomra könnyet,
de nem fáj az élet, s a lélek szabad.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 154
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 175
Jelenlévők:
 · PiaNista
Page generated in 0.2701 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz