Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Asszociációk több szólamban

, 357 olvasás, marisom , 8 hozzászólás

Ars poetica

a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék

most nincs bele mustár
vesszek belőlem
szél hordjon szét

utálom a rohadt napfelkeltés izét
véres színjátékot
kurva tavaszt

szemben
magammal
sűrűn hallgatok el

mellemen varjak ülnek
mondom
menjenek el

nyárfapihék
hópelyhek
vagyis mindegy

félek nélkülem létben
térben lenni
seperni hazudni fájni

abortuszom közben azt mondja a hentes
na kislány, még egy ilyen, magának annyi
húzgálja gyerekkel együtt beleimet kifelé
tutira meglop, beleloccsantja a vödörbe
a kisbaba mellé csusszan, végül is karjára
fűzi beleimet, elsétál vele, mint egy buzi
a retiküllel, én meg ordítva sírok utána
de a műtőssegéd azt mondja, fogjam be
a pofámat, ha nem akarom, hogy a többi
belső szervemet is kivegyék

így aztán
magam varrom be számat

nem engedem
hogy érzéstelenítsenek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 77
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 93

Page generated in 0.076 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz