A március még hideget lehel;
gólya és fecske érkezni kivár.
Feketerigó mondja-mondja már
párzó énekét, kertben társra lel.
Kivárom én is késő tavaszom;
udvar lépcsején bágyadtan ülök.
Időm van elég, múltba révülök.
Nem hajt tenni-vágy - másokra hagyom.
Napfény jönne már! langyos légsugár.
Elkelne immár csöppnyi oltalom.
Elélek addig, könyvem olvasom.
Rég voltam ifjú: tüzesen sudár.
****************************
Minap kelt a hír: meghalt tanárom;
vétkesek között egy igaz ember.
Ennyi az élet, könnye-hullt tenger.
Áldott barátom nyugtasson álom!
Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. március 14.