Kegyetlen kegyed láthassa
lovagi szándokom. Eztán
nem megyek a páratlan oldalon.
Baktatok csak pártalan a pároson.
Kiskegyed lábának szaladó nyomain
sem oson egy lassu lépésem sem
a hömpölygő Margitszigeten.
Zsebemben üresen zörög az apró
darabkákra tört szív. Halk csörömpöléssel
most mindent visszaszív.
Az ilyen sültbolond
– odakozmáltam a strandon a napon –
marha ritka, kedves Margarita.
Ajkairól a forró elutasítást csak úgy itta,
mint ön jeges csapról a sert.
Ha vérem kergetné még
az eleddig működő,
mostanra zuzalék izé,
kiugrana bőrömből, annyira sért
az öntől ért izzé-porrá való le se
– bocsásson a szóért – bagózás.
Hiányzik fogatlan lába, mosolya,
mint kézbe kapott gyros köré
a túl korán elfogyott pita.
Így végül se Marga, se Rita.