Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Margarita kémiája

, 530 olvasás, twoboyand_re , 21 hozzászólás

Szerelem

Kegyetlen kegyed láthassa
lovagi szándokom. Eztán
nem megyek a páratlan oldalon.
Baktatok csak pártalan a pároson.
Kiskegyed lábának szaladó nyomain
sem oson egy lassu lépésem sem
a hömpölygő Margitszigeten.

Zsebemben üresen zörög az apró
darabkákra tört szív. Halk csörömpöléssel
most mindent visszaszív.

Az ilyen sültbolond
– odakozmáltam a strandon a napon –
marha ritka, kedves Margarita.
Ajkairól a forró elutasítást csak úgy itta,
mint ön jeges csapról a sert.

Ha vérem kergetné még
az eleddig működő,
mostanra zuzalék izé,
kiugrana bőrömből, annyira sért
az öntől ért izzé-porrá való le se
– bocsásson a szóért – bagózás.

Hiányzik fogatlan lába, mosolya,
mint kézbe kapott gyros köré
a túl korán elfogyott pita.
Így végül se Marga, se Rita.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: twoboyand_re
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 348

Page generated in 0.3141 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz