Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Méltatlan kárhozat

, 234 olvasás, jeneyi , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

Miért bántanád a magának-valót?
Magányban élve még légynek sem árt.
Hetven éve hízik fájdalomteste:
szép ősei vesztes öröksége.
Hiába harcol, barátra nem lel;
előtte minden ajtó bezárul.
Minden kis zörej: sértő fájdalom.

Apró sérelem: tengernyi bántás.
Hamis hangoktól keserű az élet,
s a lélekbörtön táptalajt talál.
Aranykalitka óvja szüntelen,
konok magánya elit társaság.
Monoton körök védik nimbuszát.
Ne hidd: társtalan... - jól 'fog' minden úgy.
Nyugalmat áraszt a zene mollja,
nyugalma látszat: belül maródik.
Taszít faarca (vizsla szemekkel),
ha lopva lesed, de tévútra lépsz.
Hibás génjei rabszíjon tartják,
a szavak egyre benne maradnak.
Világa végül véges végtelen,
határok között élni képtelen.
Így is jó minden, változást nem vár:
kicsiny dolgokban passziót talál.
'Világrengető felfedezése'
egy pontban kulminál. Amit megél,
káprázat csupán s ebben sorvad el.




Megjegyzés: (Eric Clapton: Nobody Knows You When You're Down & Out)
Szeged-Tápé, 2016. december

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 88
Regisztrált: 2
Kereső robot: 5
Összes: 95
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Géptelen


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz