Engem valómban valóban csak fehér
s fekete irányít mesék körében.
Ha nincsen átfedés, a szó sekély;
mögötte csönd beszél: néma, törékeny.
Taszít a fény, de árnyak bántanak.
Elélek társtalan - társamra vágyom.
Ki látja lelkem? Ki ébreszt vágyakat?
A fűben elvész az ismerős lábnyom.
A hitben hinni körkörös képzet.
Ha elszakítanám kötelékemet,
semmibe hullna a megtartó lényeg.
Tévutak között a kétség eltemet.
Szeretni születtem, mintsem hiába.
A kör magába mélyül kulcsra zárva.
Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. május