Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mocsár mélyén

, 184 olvasás, Menda , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Feszültek az idegszálaim,
társaságom virtuális,
világom itt élem.

Ki papíron társam,
attól csak szorulok,
ég és föld választ el.

Leszállni nem fogok,
neki az ég túl magas,
nekem a föld alacsony.

Súrlódnak a határok,
könnyízű a kenyerem,
szeretetre éhezem.

Elveszett a pillanat,
mi e mocsárban eltelik,
értelmetlen életem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 355
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2118 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz