Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Stiletto

, 323 olvasás, Venger_Debs , 4 hozzászólás

Magány

magányos dallamot kopog a tűsarok
elhagyatott macskaköves utcán
mely félhomályba veszve lustán kanyarog
s folyóparton végződik majd kurtán

borzongató a telihold torz mosolya
tépázott felhőboába rejtve
egy magányos öreg fűz mélán bólogat
karcsú ujjait avarra ejtve

isten veled te közömbös komor világ
éjszaka rejtsd el gyáva léptemet
egyetlen bősz pillanat csak a bátorság
s a folyóágy azonmód eltemet

nem kopog többé a magányos tűsarok
mohón sűrűsödik a sötétség
az égi tanú elbújt már nem mosolyog
ez életemben nem lesz több vétség


Megjegyzés: stiletto -
1. gyilok (rövid, hegyes tőr)
2. tűsarok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 23

Page generated in 0.0457 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz