Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szaldó (Adjátok vissza hitemet!)

, 229 olvasás, jeneyi , 1 hozzászólás

Hit és vallás

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Anyám nyolcnak ígért reményben életet,
hetünket felnevelt, család cselédje lett.
Megfáradt karjából nem tellett semmi más:
nyomor-szelídítő gyengéd simogatás.

Apám frusztrált emlék, jó szava alig volt.
Rákosi-időkben tilos még a mennybolt.
A hit csodára várt, bigott tilalomfa.
Úttörő lelkünknek Sztálin lett lakója.

"Szabad Nép"-ünk is szovjetet tanácsolt:
Dosztojevszkijt olvasni mégis furán szólt.
Piros nyakkendősen térre terelgettek;
május elsejére felhők elszeleltek.

Istenhitemet már vissza nem kaphatom,
gyermekéveimmel elszállt az alkalom.
Vajon kit vádoljak? Sarlós kalapácsot
vagy munkáshatalmat? - Nincs válasz akárhogy...

A vallás számomra fájó, örök kétely. -
Kommunista mákony: gyorsan ölő métely.
Mutass csupán három önzetlen emberét,
s a Föld kiforgatja majd önnön tengelyét.

Adjátok vissza hát derűs közérzetem!
Égen és végeken végre béke legyen!
Demokráciánk csak teremtett szűk marok.
Gazdagok dőzsölnek, népem élő-halott.


Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 25

Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz