Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Hosszú másodpercek

, 255 olvasás, Evinka , 7 hozzászólás

Abszurd

Hosszú másodpercekig figyeltem napbarnított bőrén vágyam hiányát.
Újabb és újabb foltok rajzolódtak ki szemem előtt.
Már nem voltam vak, látni akartam, hogyan válik semmivé bennem az öröm forrása.
Körülöttem a világ zaja egy tölcséren át folyt le a tudatalattimba.
Ott voltam én, s elért minden hang.

Az elrévedő tekintet végül megállapodott rajtam.
Felismert.

Mindig felismer.
Érzi bőrén a hosszú másodperceket.
Néha mégis csodálkozik.
Újabb tölcséreket ad kezembe, vigyázva, ne érjen hozzám.
Hallom a hangját.
Minden dalában tudatos.
Régi dalok, még nem is éltem.
Mégis felismer.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: Evinka
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness
 · Toth Janos Janus
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1871 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz