Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Emlék a jövőből

, 214 olvasás, Venger_Debs , 6 hozzászólás

Szerelem

Csak fekszem a hátamon behunyt szemmel. Hallgatom a hullámok ütemes, zsongító zúgását. Félálomba ringatnak. A hátamat a lepedőn keresztül is melegíti a forró homok. Néha szellő támad, könyörületesen végigsimít a bőrömön. Távolról kacaj, játékzsivaj hangja hatol a fülembe, mintegy függönyön keresztül. Ez egy eléggé elhagyatott partszakasz, néhány családdal kell csak megosztanunk. A gyerekek élvezik, én pedig belülről mosolygok. Az enyémek vajon merre járnak a nagyvilágban? Nagyra nőtt sportolómnak bizonyára edzése van, versenyre készül még nyáron is - nem jöhet ki a formából. Kisebbik nagyra nőtt csemetém pedig... apjával tölti a nyári szünetet valahol szintén külföldön, nemsokára készülődhet visszautazni az egyetemre. Előtte még remélem, találkozhatom vele.
Elkalandoznak a gondolataim, rég volt nyarak felé, amikor négyesben, sőt, még kisebb korukban sógorékkal nyolcasban vakációztunk, legtöbbször a Balatonon... Remélem, a gyerekeknek is megmaradtak az emlékek, hiszen ők voltak akkor a középpont.
Aztán árnyék vetül arcomra, majd megzizzen mellettem a homok, ahogy leveti magát a lepedőre. Elmosolyodom, ezúttal kifelé, teli szájjal, de a szememet nem nyitom ki, várok, jól tudom, mire. Csönd, csak a lihegését hallom, néhány vízcsöpp rám fröccsen, ahogyan fölém hajol. Én sosem szerettem úszni, és öregkoromra sem fogom megkedvelni, inkább napoztam, amíg visszatért. Majd később megmártózom, hogy lehűtsem magam. De most mosolyogva várok, továbbra is behunyt szemmel. Keze megkeresi az enyémet, orrát a szokott csibészes, kisfiús, meghitt módon odaérinti az enyémhez egy pillanatra, majd visszahúzza az arcát, érzem: fixíroz. Elönt a forróság, és ezúttal nem a napsütés miatt. Valami megrándulhatott az arcomon a gondolatra, mert azonnal reagál: ajkaival lecsap a számra és ugyanolyan hevesen csókol, mint kapcsolatunk kezdetén. Szabad karommal átölelem és magamhoz, magamra húzom, nem törődve a kisgyerekes családanyák esetleges megbotránkozásával. Messze vannak, törődjenek a maguk dolgával, ne a két "öreg" szerelmes enyelgésével. A gyerekek rendszabályozása úgyis lefoglalja minden energiájukat. De ez a gondolat egy töredék pillanatot sem időzik a fejemben, azonnal tovaröppen, alighogy megszületik. Teste hozzám simul, nekem feszül, úszástól hűs bőre hűti naptól felhevült testemet. És csak csókol, és csókol. S én őt vissza. Minden egyéb megszűnik, felolvadunk egymásban s a nyári napban. Egyesült lelkünk sirályként szárnyal az azúrkék tenger fölött, most és mindörökké. Mennyire szeretem őt.
Most és mindörökké.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Próza
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz