Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Kudrow Brigitta második rész

, 659 olvasás, nagytamás , 1 hozzászólás

Misztikum

A buszon

Tamás mosollyal az arcán ült a monitor előtt. Holnap Budapestre akart utazni Győrből busszal. Lehetséges, hogy el kell halasztania az utazását az egy helyben lebegő űrhajó miatt. Bár tulajdonképpen senki sem tud semmit. A netten csak kérdések vannak, válaszok nincsenek, és a buszon ülve sem kell nett nélkül lenni. Úgy döntött, hogy mégiscsak elutazik Budapestre. Legyünk optimisták, ahogy az apja szokta mondani. Talán felveszik arra a munkahelyre. Talán kellékes lesz a Vígszínházban.
Tamás egyedül élt egy panel lakásban Győrben a Kodály Zoltán utcában. Az ipari parkban található autógyárban dolgozott és unalmasnak találta az életét. Az egy helyben lebegő űrhajó mindent felül írt, sokan, sok pénz csináltak az idegen űrhajó megjelenéséből elárasztották a nettet az álhírek, az internetes portálok hatalmas pénzeket kaptak az ott elhelyezett reklámokért. Viszont végeredményben senki sem tudott semmit, az űrhajó teljesen néma volt, a szó szoros és átvitt értelmében is. Semmi jel, semmi aktivitás nem érkezett az űrhajó felől. Három napja jelent meg, egészen pontosan 2017 február elsején hajnali három órakor. A földtől 666 ezer kilométeres távolságban, szó szerint a semmiből, megjelent egy 800 méter hosszú és 400 méter széles téglalap alakú űrhajó, és egy helyben lebegett. A fizika törvényei szerint, egy intelligencia által létrehozott objektum jelent meg, a mozdulatlansága árulkodott. Egy ezred millimétert sem változott a térben elfoglalt helyzete.
Brigitta sárkányokról álmodott, egy sárkány sírt álmában. Folytak a könnyei, Brigitta némán nézte és arra gondolt, hogy a gálya rabok sokat szenvedtek, és, hogy nincs igazság. A vörös hajú nő felébredt és bekapcsolta a laptopját.

Hamar eljött a holnap. Tamás vidám volt, élvezte a gondolatot, hogy megérkeztek a földönkívüliek, hiszen már bebizonyosodott, 666 ezer km távolságra a földtől egy mesterséges objektum áll egy helyben.
A busz az autópályán haladt, Tamás kezébe vette a telefonját és belépett egy chat oldalra. Egy női nevet látott bejelentkezni. Brigitta volt a név.
-Mit szólsz az űrhajóhoz? kérdezte Tamás.
- Az űrhajón vagyok- válaszolt Brigitta.
-Mit szívsz?
- Már régóta semmit- válaszolt a vörös hajú nő.
Tamás egykedvűen kinézet a busz ablakán, arra gondolt, hogy egy őrült nővel vette fel a kapcsolatot a chat oldalon. Végül is nem baj. Néha jó, hogy valaki szóba áll velünk, bárki is legyen az illető. Tamás fákat látott, bokrokat, eszébe jutott, hogy egyszer látott egy prostituáltat állni az út szélén, a nő arcán szégyen látott, sajnálta az út mentén rövid szoknyában álló nőt, és semmi szexuális vonzalmat nem érzet iránta. A nő olyan helyen állt az autó pálya mentén, ahol veszélyes és tilos. Akárcsak az űrben lebegő űrhajó, olyan helyen van, ahol nem kellene lennie. Tamás úgy érezte, hogy olyan korszak köszönt az emberiségre, mikor sok olyan dolog lesz olyan helyen, ahol nem kellene lennie. Ránézett a telefonjára, Brigitta kilépett az oldalról.
Tamás rövid barna hajú, 173 cm magas, vékony testalkatú fiú volt, nem rég vásárolt ingét felül kigombolta.
-Szia, ide ülhetek? - egy szőke hosszú hajú nő kérdezte Tamástól, világos kék szemei olyanok voltak, akár az azúr kék tenger. Tamás bele nézett a kék szemekbe és elfelejtette Brigittát és a földönkívülieket. Minden elfelejtett a nő szemeibe nézett, majd a tekintette lejjebb téved a nőnek feltűnően szép volt a dekoltázs a körte alakú cicijéből sokat mutatott, Tamás élvezettel figyelte.
- Nyugodtan ülj le- válaszolt a fiú.
A csaj elnevette magát.
- Na már azt hittem, hogy elvitte a cica a nyelved.
A fiúnak eszébe villant, hogy utoljára az édesanya mondta ezt neki. Rég volt.
Tamás a fiatal szőke hajú nő felé fordult és megszólalt.
- Szia Tamás vagyok,
- Edina- válaszolt a nő.
-Szerinted mit akarnak a földönkívüliek? - kérdezte Tamás.
- Nem tudom- válaszolt a nő, majd hozzá tette. - De biztos, hogy földönkívüliek? Lehet, hogy ugyanolyan emberek mint mi vagyunk, csak a jövőből jöttek vissza. Bármi lehetséges a teremtésben.
- Teremtett világban élünk? - kérdezte Tamás
- Tuti- válaszolt Edina.
A következő percek szótlanul teltek el, Tamás a víg színházra gondolt, ahol kellékes akar lenni, ránézett a telefonjára észre vette, hogy Brigitta kilépett a chat oldalról.
Az emberiség miután megbizonyosodik róla, hogy nála jóval okosabb intelligencia is létezik, ez a színházi előadásokra is kifog hatni. Soha többé nem lesz az ember a teremtés koronája. - gondolkodott el Tamás.
Kinyílt a busz ajtaja, Tamásnak bevillant egy kép, kilökték egy ajtón. A fiú tudta, hogy a túl világon van egy ajtó, ahol kilökik azokat akik a föld nevű bolygóra akarnak jönni, sírni és nevetni. És egyszer majd újra kilöknek bennünket az ajtón mikor meghalunk.
-Te mit kérdeznél a földönkívüliektől? - kérdezte Edina
Tamás gondolkodás nélkül rögtön felelt.
-Van e élet a halál után? Ez lenne az első kérdésem, és esetleg még kérnék tőlük egy űrhajó tervrajzot.
-És ha annyi lenne a válasz, hogy nincs élet a halál után?
-Edina, ilyen válasz nem lehetséges, mivel, szerintem a földönkívüliek, már rég kiléptek a gyorsan romló fizikai testükből, és már örök életű gépemberként élnek, vagy valami más van.
-Értem- mondta Edina, és nagyot sóhajtott.
Gép emberek, egyszer látott egy gép embert a lábai helyén két bizzar szerkezet volt, és azóta sem tudja feledni a szörnyű látványt.
Edina csendesen ült a busz ülésen Tamás mellet, a fiúnak jó illata van állapította meg. Eszébe villant egy emlék, gyorsan jött mint egy drogosnak a ráeszmélés, hogy valami nincs rendben és a körülötte lévő szörnyek valódiak, és a túl adagolás és a pokol szoros kapcsolatban áll egymással. Edina motorozott Budapest szívében, férfiak figyelték a teljes fiatalságában ragyogó szexis fiatal lányt, a teherautó hirtelen fordult ki elé, nem vette észre, sötétséget látott, nem volt ideje megijedni, csodálkozás futott át rajta. Miért van sötét, mikor ragyogó napsütés van? A következő pillanatban megértette, hogy ő valójában nem azonos a testével, kilenc méter magasságban lebegett a teste felett, tudta, hogy kilenc méter a magasság, úgy érezte, hogy mindent tud, tudta, hogy körülötte százegy ember figyeli őt, mindegyiknek hallotta a gondolataid, látta a gyermek korát. Újra sötét lett, halvány lámpákat látott égni.
-Napi tizennyolc óra a munka- mondta egy férfi hang. Majd így folytatta. - Sor mellet kell dolgozni, előfordul anomália az idővel, néha. Olyankor megáll az idő és ebből következik, hogy nagyon lassan fog letelni a munkaidő.
-A túlvilágon vagyok? - kérdezte Edina
-Úgy is lehet mondani, de én jobban szerettem a gyár kifejezést. - válaszolt a férfi.
- De miért vagyok itt? - kérdezte a nő

A szőke hajú nő, Tamás felé fordult, és megszólalt.
- Egyszer meghaltam, de sikerült újra éleszteni engem.
- Gratulálok. - válaszolta a Tamás. És az ablakon beszűrődő napfény mellet már a
mellette ülő nő is zavarta.
Tamás kinézet az ablakon nem látott semmi érdekeset, később észre vette, hogy a nőnek feltűnően hosszúak és formásak a combjai.
Ment busz az autópályán, egy hangú utazás volt. Tamás továbbra is az ablakon nézett kifelé, a szőke nő le hajtotta a fejét és elaludt. A hosszú formás combú, pici formás cicikel rendelkező nőket szerette a fiú, egyszer lett volna alkalma megnézni skype-on egy formás pici cicit, de nem volt kamerája. Így nem jött létre a skype- kapcsolta, a nő aki ígérte, hogy megmutatja a cicijét, másnap már letagadta az egész dolgot. Tamás tudta jól, hogy őt jobban bántja, hogy nem láthatta a cicit, mint a földönkívüliek egy helyben álló űrhajója.

Tamás várta az igazi szerelmet a cicit ígérő nőben vélte megtalálni, ezért is sajnálta a kihagyott lehetőséget. De talán a következő életében elveheti feleségül a cicit mutatni akaró nőt, sovány lehetőség. Bár tulajdonképpen személyesen is felkereshetné és elé állhatna, és megkérdezhetné, hogy hozzá megy e feleségül? Csak hát biztos a válasz ami a nem. Tamás lelke mélyén tudta jól, hogy soha semmilyen kapcsolata nem lesz a hölgyel még sem volt képen kiverni őt a fejéből.

A szőke hajú nő felébredt és Tamás felé fordult.
-Furát álmodtam- mondta
- Mit álmodtál? - kérdezte a fiú
- Egy gépekkel teli teremben voltam- válaszolt a nő.
- Milyen gépek voltak?
- Gonosz gépek.
Tamás nem válaszolt, magában elkönyvelte, hogy bolond a nő, egyszer azért meghúzná.

Brigitta befejezte a reggelijét, pirítós kenyeret evett vajjal és lekvárral. Hozzá gyümölcs teát. Jó lakottan vissza ment a szobájába, úgy nézett ki a szobája mintha egy panel lakásban lenne. Leült az ágyra hiányzott neki az érintés, jó lenne egy férfihoz oda bújni, felsóhajtott, a sóhajtással egy időben ki gyulladt egy piros láma az űrhajón.
Brigitta kiment a nappaliba leült a laptopja elé ami az életet jelentette számára, az online közösség volt számára az élet, ott tudod barátok közt kiteljesedni, és jó gyakorló pálya volt az élethez, ha az űrhajó majd kiengedni, hasonlóan ahhoz mikor kibújt az anyukájából.

Nem töltött be a chat oldal. Brigitta a könnyeivel küzdött, végül hangos zokogásban tört fel, Estébe jutott az elrablása. Rutin műtétre kellet befeküdnie a győri kórházba. Ahogy elaludt a műtőasztalon érezte, hogy valami nincs rendben. Mikor kinyitotta a szemeit az űrhajón volt, szinte kislányként. Mintha egy háború közepébe cseppent volna ahol csendben kell lenni, hogy túl éljük, és, hogy ne vegyenek bennünket észre. Kik is? Hát a földönkívüliek akik egyáltalán nem mutatkoztak. Brigitta úgy gondolta, hogy ennek az oka, hogy borzalmasan néznek ki, és belehalna a félelembe ha meglátná őket.

Nem tudta, hogy a műtő orvosok mit szóltak hozzá mikor eltűnt a műtő asztalról. El kellet, hogy tűnjön ha egyszer az űrhajón van. Nem lehet egyszerre két helyen.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Regény
· Írta: nagytamás
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 92

Page generated in 0.088 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz