Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vér a szívben

, 227 olvasás, barnaby , 4 hozzászólás

Gondolat

Szív-ereim tintakéken duzzadnak.  
Márvány égen hófehérben juh-paplan.
Szellő, nyájat úgy terelget. Fúj lehellet-
szertefoszlik. Apró bodrok,
mint a fodrok köddé válnak.
Fájna nékik talán mégis?
Újra élnek  hogyha éj lesz,
ágas-bogas csillag képben,  
színaranyban.
Át a parton, túl  a  fényen
pillanat van. Elvarázsol.
Gyémánt kavics, sok-sok apró pici mécses.
Él, ha lángol, remeg táncol, utóléred.
 Mérföldkő lesz az a lépés.
Mer a lépted, ott nyomot hagy.
Ha leméred, meg is érted  a Holnapot.
Tudatodban megidézed, ott ragyog.
Szinte fáj is, még a vágy is csalogat.
Összeszorít szívet lelket, hasogat.
Mégis, mégis  jó az érzés, hadd fájjon.
Vér az érben mindig szívhez találjon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Kovács Sándor


Page generated in 0.0456 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz