Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Menekült

, 184 olvasás, Tollas , 3 hozzászólás

Haza, nemzet

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem, de itthon vagyok;
ide tartozom, ez az otthonom, hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.
Úgy kezdődött életem újabb fejezete,
hogy, mint menekültet, befogadtak ide.
Lapozgatom életem lapjait, és érzem:
mégsem véletlen, hogy ide értem.
Fogadtak a város történelmi urai:
méltóságos Eszterházy, és vele Széchenyi.
A magyar Liszt Ferenc nekem zongorázott,
együtt jártuk be a kerek nagyvilágot.
Úgy érzem: tisztelnek, szeretnek mindhárman,
s végre itthon vagyok kis magyar hazámban.
Megtart itt történelmünk híres muzsikája,
pereg az életünk ősi ritmusára.
Jelenem pázsitja megtart a jövőnek,
hangulata zöld: így kaptam ezt a földet.
Itt élek köztetek, és reménnyel dolgozom,
és Sopront el nem hagyom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Jood_Annon
 · léna
 · Öreg


Page generated in 0.0842 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz