Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lejárt szavatosságú hogyvagyok

, 334 olvasás, marisom , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Mennek a hogyvagyok az utcán
az egyik akáclila, a másik citrom,
óvónéni tereli őket a zebrán,
kezük összekulcsolódva, mintha
bilincs volna az összetartozás.
Amolyan könnyes emlékezés ez
Nemecsek, és Boka ábrázatán.

Mennek a hogyvagyok az utcán,
s a kirakat visszaveri őket,
lehetnének győztes hadsereg -
amelyik holtában is integet,
a hogyvoltunk már csak ilyen.
A múlt árnyai tudják mi az, hogy ki
tekintetes, s hogy az Úr, az kiben-miben.

Mennek a hogyvagyunk az utcán
többesszámban menetelnek
mégis egy szólamú ez az önző ballagás,
szabad ének írta, irgalmatlan régen
amikor az alma messze leesett a fájáról
s volt, aki megsajnálta, hogy ez magyar
fajta alma, ami a Semmiből vétetett.

Mennek a hogyvagyok szemlesütve
ne láthassa tudodki, és Isten se már,
hogy a lejárt szavatosságú hogyvagyok
egy temetésen miként fognak egymással
kezet, és olyan nagy lesz majd a gyász,
megátkozzuk, aki élt-halt velünk botladozva,
és nem segít a mese, se édesanyáink keze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 202
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2771 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz