Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Felhőszakadás

, 399 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Természet

Csontom sajog szinte fáj,
még a bőröm is retirál!
Fenyegető felhők sokasodnak,
egymásnak feszülve tolakodnak.
Majd kiszakad a megduzzadt hasuk!
Hullámzik a tér, az utca, nyílnak kapuk,
csobban a tengernyi vízben minden kacat.
Fenyegető az ár, felkap ólat, kutyát, pincét szalaszt.
Az utcákon, tereken, vízözön kanyarog.
Szerető természet, múljon haragod!
Ne kelljen tőled annyira mégsem félni.
Leheletnyi jósággal fordítsd felénk szebbik arcod!
Áldott nap jöjjön, és kezdjünk újra remélni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 328
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.7392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz