Csontom sajog szinte fáj,
még a bőröm is retirál!
Fenyegető felhők sokasodnak,
egymásnak feszülve tolakodnak.
Majd kiszakad a megduzzadt hasuk!
Hullámzik a tér, az utca, nyílnak kapuk,
csobban a tengernyi vízben minden kacat.
Fenyegető az ár, felkap ólat, kutyát, pincét szalaszt.
Az utcákon, tereken, vízözön kanyarog.
Szerető természet, múljon haragod!
Ne kelljen tőled annyira mégsem félni.
Leheletnyi jósággal fordítsd felénk szebbik arcod!
Áldott nap jöjjön, és kezdjünk újra remélni.