Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem kell többé reggel

, 304 olvasás, mermaid , 8 hozzászólás

Hiányzol

Álomfa-lomb között dobban az éj szíve,
surran a gondolat, rezzen az ág.
Apró kis tüllfátylak libbenek rajt' ki-be,
ablakát tárja az álomvilág.
Fénypihét osztogat, bújik, majd visszatér,
hold szórja kincseit, felhők közül.
Lassanként indulok gyöngyházfény csillagér'.
Az éjfél tenyerén emléked ül.

Csak néhány dobbanás - szívem rád így köszönt,
üdvözlégy kedvesem, jöjj most velem,
szálljunk a csillagok sziporkái között
- nem köthet földi gát - tűnt fényeken.
Túllépve életen (mert álomban lehet)
bújok, s te átölelsz. Itt lenni jó!
Mellkasodra hajtom bútól nehéz fejem.
Nem kell többé reggel... nem kell a való!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 341

Page generated in 0.195 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz