A reflektor függönyében
Egy új világ díszeleg,
Csendesen él,
Vidáman beszél.
A színpadnak karzatánál
Pianista szerenádoz.
Egybeolvad,
Úgy szól a zongorához.
A fronton női vokalista
Halkan zengi szívbaját.
Könnyeket sző,
Hívja a köz katarzisát.
Mint egy messzi horizonton,
Úgy andalognak rajta.
A reflektor kontrasztjában
Liliomszál énekel.
A páholynak heverőjén
Három meghatott gazember
Ünnepnek szőtt,
Egyenruhában.
Egysíkú kártyákkal zsugáznak,
Időnként jókat kacagnak,
A nyugalom tengerében
Semmi sem fáj.
A dobbal bevédett zenész,
Csuklóját mozgatja be,
Terepet kap
A síkok hevében.
Ütővel jelenét jelenti,
Érzéssel ritmuslázba kezd,
A reflektor árnyékában,
Semmi sem rest.
A felszolgálók tere mélykék,
Ékíti szépségüket.
Pohártálcák,
Hosszukban élnek.
Vonalként szolgálnak,
Koktélokat hurcolnak,
Az árnyékok világában,
Semmi sem uralkodhat.
A zárszó csengője koppan,
Az ünnepi fény elalszik,
Elhalványul,
Árnyékká válik.
Mint az éji horizont,
Úgy párolog el a tér,
A fények picuri világa
Mára véget ér!
Megjegyzés: A sziluettek margójára, 2014. novemberéből