Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Te felfelé – Én hulló

, 557 olvasás, northman , 5 hozzászólás

Remény

Szóval Sally Five
ebben a bluesban
szerelmes lettem beléd
mintha fényre váltanám
hűs sörös árnyékomat
kitérnék egy száguldó
ajtó elől felfelé a lépcsőn
köd-kabátú ősz a teraszon.

Te teákba én álomba menekülök
te felfelé hajló ágakat
én hulló leveleket nézek
szemedben tükröződik az erdő
bennem őzek rohannak délnek
kesernyésre korhadt fák
a földre hullva nézd meg jól.

A szív is így hullott le jó magasról
begurult egy bárszék alá
két korty ital között a bordáim
közé ütött egy hatalmasat
így lettél kínommá
hogy öltöztess meztelenre
vetkőzhetnék télikabátra de megtiltod
sállal takarnád zöld szemem.

Most őszi esővé válik az ablak
és kívül vonatok húznak
valamit ami nagyobb már az állomásnál
és kisebb a szívnél.
semmi sem takar
szóval rejtőzz a fehérbe
a feketén gyöngyöző sorok közé
meg se mozdulj hajnalig


Megjegyzés: 2016. 09. 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 345

Page generated in 0.2415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz