Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szalagtűző

, 466 olvasás, SunVice , 9 hozzászólás

Düh

Ki nem adott engedélyt még,
Hogy elmondjam, mi törte el
A Jóhiszeműségemet?
A raccsoló folyosóformalin
Tette tűvé azbesztes légvételemet.
Éppen elmélkedtem, amint láttam
És megszerettem a bált, ami úgyis mindegy,
Mert én elmegyek, s majd a barátok elkísérnek.
A szarkazmus két macskaszempárja
Mélydekoltázsos ruhapéldányban jár elém,
Csípői vacognak, s megszólal így,
Mintha mégsem maradna el egy frigy
A rokonságban, hogy ki engem
Hallgatott és kiértékelt, az e bálon
Mást becsül meg.

Oh, én nem így képzeltem el
A valóságot,
Én ragyogni véltem
A fényévtávolságot;
Egy Isten vagyok, eképp
Értelmet nyerek az értelemnek,
S a mások demagóg hókuszpókja
Engem valósít meg!
Oh, bizony, ilyennek véltem én
Képzetemet.

Én nem permeteztem még
Hűlt szív alá életjelet,
Mert akkor bűntudatom ölne meg.
De Ti, miközben próbáltok
Értelmezni, a látványon kívül
Másra sem tudtok gondolni,

S nem terjed a koponyában
A gömbvillám,
Hogy fáj a csúfos kínzás,
De fáj ám!
Undok gardedámok vagytok,
Mert ti növelitek nőttön-nőtt
Nőiességeteket, míg én
Az Embert is látom, akit
Emberként szeretek!

Szerelmetes tekintetben
Bízva bízzál,
És végül te maradsz
A magányos sakál.
Így telnek el a középiskolai
Évek, hogy megfejtés helyett
Inkább csak beszéltek?
Hagyd el a drágát! Kopogtass
Belé, s úgy göngyölítsd fel
Áldott, szent titkait!



Megjegyzés: 2015. február

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz