Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Permanens

, 252 olvasás, lambrozett , 4 hozzászólás

Misztikum

Onnan érkeztem, ahol tombolnak a szelek,
ahol a jó és a rossz egymással enyeleg -
onnan, ahonnan jönni nem szoktak emberek...
de engem ide küldtek; kacagok, szenvedek.

Arrafelé a népek szótalanok, s vakok,
a lélekvirág hervad, az út nem kanyarog -
ott senki sem kéri, hogy holtért virrasszatok;
a gondolat lecsorog, ha a fény ráragyog.

várok

nincsenek velem mások -
én magammal vagyok.


Megjegyzés: (2017. május)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 28
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · PiaNista


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz