Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vénusz

, 411 olvasás, gyemant , 4 hozzászólás

Gondolat

Merőn s remegve csodáltam ma is
mélykeleti fényességedet
a tiszta ég kupolájának korahajnalában,
akkor már senki sem volt a látóhatár
tapasztott zöldeskék véres szemében,
csak te maradtál ébren.

Egykor éltél,
ma tűzesőd parazsa öntözi sírod,
s olvadt fémből fonott
koszorút hordanak fejfádra,
messziről mégis
oly szép vagy holtan is te istenek fátyla.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 326
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.1863 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz