Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gramofon

, 389 olvasás, barnaby , 3 hozzászólás

Gondolat

Kopott lécek, korhadt oszlopok,
a szél közöttük ki-be támolyog.
Kintrekedt az idő, kívül a  falakon
porosan árvul  egy ócska gramofon.
A dallam, már szabadon szárnyal
a kékbe, s táncra perdülve épp valahol,
nevetve szökik egy fénysugárral.
Felszabadít minden régi emléket a látvány,
s az itt lakókat is, mintha újra látnám.
Ülnek egymással szemben, szemükben fiatalos a mosoly,
arcukon simulnak a ráncok.
A gramofon halkan egy filmslágert énekel.
Várom, hogy elkezdjék már azt a táncot,
és együt keringőzzenek végre-az égbe fel...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness
 · Toth Janos Janus
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3476 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz