Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kérdések, válaszok nélkül

, 350 olvasás, Kasperl , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Íróasztalomnál gondgyötörten ülök,
és merőn bámulom az üres papírt,
elakadt sorok zsibonganak fejemben,
és kínlódik néhány társra váró rím
a kérdésen: mit keres a múltunkban korunk,
mért idézi újra az elföldelt kínt?

Az emlékek között hasztalan turkálok,
a gondolatok úgy zúgnak fejemben,
ahogy kagylóban a tenger üzenete.
Talán egy boldogabb kor dalát keresem?
Ám ha a jelenben nyomát sem találom,
a rossz időket jónak hogyan fessem?

Azt a kételyt, amit a lelkek mélye rejt,
nekem kellene felhoznom a fényre?
Megfejthetem-e az okot s okozatát?
Egymagam kiállhatok-e a végre,
mikor a sokaságból én csak egy vagyok,
kit bár legyőztek, de lázadni merne?

Választ keresve harcolok önmagammal,
tépelődve kérdem: mit törődsz vele?
Ha lelked szárnyalhat végtelen tereken,
akkor szíved mért nem törődik bele?
Bármit teszel, úgyis a puszta semmi int,
hiszen körülvesz az alázat csöndje.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz