Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Árnyas erdőben

, 264 olvasás, barnaby , 4 hozzászólás

Természet

Korhadt avaron támolyog a szél.
Felkap régi neszt, elhalt virág múló illatát.
Emléke kissé megkopott, szűk dobozba zárt.
Valahol messze még nyílik száz szirom,
és őrzi vigyázva szűz lehelletét.

Fénysugár szökik át a lombok súlyos gátorán.
Kinn perzsel a lég, dühöng napkohó.
Az égbolt tiszta kék-marin, tengerlátomás.
Tikkaszt elmét, illúziót vetít talmi délibáb.
Kintrekeszt, óv az erdő, hűsbe fon oltalmazón.

Felszabadít minden nyűg és gond alól
Elmerenghetsz, csended jó barát.
Harkály dobol, s mint egy konga szól
az odvas vén fa. Perdül domb alól
eléd, s fújtat rád egy rémült rozsomák.

Száraz ágak reccsennek, riadtan jelez az erdő
A neszre  hivatlanul annyi választ küldenek!
Kifelé járom az utam, ma már a hűs helyek
kidobnak engem. Nyílik az ég, sehol egy felhő
Az országút forró párát lehel. Alatta fűtenek..

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Atime
 · Kavics
 · kovacsgabor
 · Ravain


Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz