Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Angyali ének

2017-06-22 20:29:15, 232 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

vers, versek, mi vagyunk, ilyenek vagyunk,

Hangol a fény-szemű kórus,
csakra-fehérben a lélek.
Zeng tuba, hárfa-húr pendül,
orgona búgva marasztal.
Hogy kidagadnak a felhők!
Átsüti fényes aranyban Nap tüze -
Ott heverésznek a puttók,
pajkosan földre nyilaznak.

Felzúg az égi dalárda,
hangosan dalra fakadnak.
Sírnak a méla szirének,
mert olyan éneket hall'nak,
hogy soha mást nem akarnak.
Mily tragikus fintora lenne a sorsnak,
ha bűverejük füstnek eredve múlna,
s a jégbe fagyott szívekre
nem hatna a dal, sem a bűbáj.

Árad a Földre, a mennybe,
s mint virág nő,
nagy- nagy örömben tartja
az emberi lelket az ének.
Rátekeredik, fogja, mint indát
kaccsal a szőlő.
Majd elrepül gyönge galambként,
szerte világokon felnő.
Benne sarjad az élet,
benne terem meg a béke, a szépség.

Kinyomtatom