Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyali ének

, 228 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hangol a fény-szemű kórus,
csakra-fehérben a lélek.
Zeng tuba, hárfa-húr pendül,
orgona búgva marasztal.
Hogy kidagadnak a felhők!
Átsüti fényes aranyban Nap tüze -
Ott heverésznek a puttók,
pajkosan földre nyilaznak.

Felzúg az égi dalárda,
hangosan dalra fakadnak.
Sírnak a méla  szirének,
mert olyan éneket hall'nak,
hogy soha mást nem akarnak.
Mily tragikus fintora lenne a sorsnak,
ha bűverejük füstnek eredve múlna,
s a jégbe fagyott szívekre
nem hatna a dal, sem a bűbáj.

Árad a Földre, a mennybe,
s  mint virág nő,  
nagy- nagy örömben tartja
az emberi lelket az ének.
Rátekeredik, fogja, mint indát
kaccsal a szőlő.
Majd elrepül gyönge galambként,
szerte világokon felnő.
Benne sarjad az élet,
benne terem meg a béke, a szépség.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 30

Page generated in 0.0537 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz