Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Purgatórium

, 426 olvasás, bArthAKata , 10 hozzászólás

Bánat

Nem beszélnek belém a kopott délutánok, bár zavart
csendjük érthetetlen, kötött szó-halmazán
néha átpislog a nap, s homlokomhoz
egy-egy rím, mint kósza ág
verődik oda

falak síkján játszó remegő alak;
láng-cinke gubbaszt kinn,
míg fennen vihar érik,
lóg az égre
akasztva

fojtott dühe egyre dagad
a mennyei zsebben;
eresztené már,
de valamire
vár, noha

alant
égő katlan
bennem csendem;
puritán pátoszú purgatórium,
homlokomon ragyog négy csillaga.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 34

Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz