Hidd el, ott állok
annak a falnak a tetején,
mit megbontott a szél,
és keresem a hajnalt,
a pírt az arcodon,
kezedben a szót,
hisz belesúgtam némán,
és egy lépés lenne a csoda,
de én a szóra gondolok,
(ott gyűrsz tenyered melegében),
és nem látom a falnak dőlt világot,
a szelet figyelem és vágyom.