Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akaratlanul

, 186 olvasás, Elizabethsuzanne , 2 hozzászólás

Természet

Megálltam, mintha minden ragyogó szépség hozzám szólt volna,
bíborvörösben fürdőzött az égalja.
Akaratlan felsikoltottam- merengve néztem a csodát,
az ecset lágyan, megkapóan árnyalta.

Eszembe jutott az a réges- régi örömteljes tavasz,
a múlt, a szép álmok, a vágyak, a remény.
Irigyeltem a boldog nyugalmat, rigó is dalra zendült,
olyan volt minden, mint egy álomköltemény.

Akaratlanul előtört, felszakadt záporozó könnyem,
csak hullt, mintha dézsából öntötték volna.
Hirtelen szívemből kiröppent egy szelíd, hófehér galamb,
úgy tűnt, mintha széllel együtt dalolt volna.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Elizabethsuzanne
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 23

Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz