Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Sóbálvány

, 283 olvasás, Rawelli , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Lisztes már a kezem, a szemem,
a lelkem.
Naphosszat várom, hogy a búza peregve
ujjaim közt nevetve
váljék kenyérré.
tenyérvér
keveredik izzadt homlokom sóin
át a kovászba
Egészen belehabarodok.
Értelem, rend és rejtelem
kavarog a kenyérmélyben.
Hunyok. Megsavanyodok.
A tegnapi liszt mintha
még hajamban játszana,
de nem látok túl jól.
Keveset alszom.
Éjszaka érzem, hogy
a kenyér: nagymamám dunyhája.
Emlékszem, porszagától féltem, hogy atka búvik benne,
és kakasszóra mama ropogva sütötte a kenyeret. Tudod,
az a finom illat, a jó meleg…
Ropogós
kelepce
volt a
vackom.
Talán azért vacogok.
Lisztes a kezem, a szemem,
a lelkem.
De majd csak kisütök valamit
.
Hogy egye meg a fene…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Prózavers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Magyar Anita
 · vargaistvan


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz