Kísért a sors, ellene tenni nem lehet,
Mindig van valami, mi tettre késztet engemet.
Felettem, egy sötét felleg úszkál csendesen,
Vonzza a bajt, s keservesen sír énvelem.
Félelmem tükrében látom önmagam,
Keserű a vágy, mint egy múló pillanat.
Ténferegve állok én a boldogság előtt,
Szívem súgja menj oda, szeress úgy, mint azelőtt!
Képzelet ez nem csoda, majd vár rám a valóság,
Felébredek egy perc alatt, s ez maga a mennyország.
Földöntúli létem most bevégeztetett,
Szeretni, szeretve lenni jó, egy örök életen.
Megjegyzés: 2017. május 28.