Navigáció


RSS: összes ·




Házi pályázat/ próza, novella: Az orvos / A donor

, 431 olvasás, lyanoka , 30 hozzászólás

Halál

Már unta a várakozást és nem is szokott hozzá, hogy az állandóan, percre pontosan beosztott idejét más is szabályozza. Szükségszerűség. Ezt a békát most be kell nyelnie. Nem mondhatni, hogy a magas támlájú fotelben való ücsörgés a kedve ellen való lett volna, de a tétlenség türelmetlenné tette. Magában felidézte, hogy ha ő késlekedne, akkor az másokat sodorhatna veszélybe. Mindegy.
Mellette halkan kattant a zár és a fekete, műbőr borítású ajtó kinyílott. Az asszisztensnő sablon mosolya már a múlté volt, ahogyan ellépett mellette, csak egy röpke lebbenése a női parfüm illatszárnyának és a modern bútorok sarkosan bántó igénytelensége csapott le rá.
A belső irodába irányították egy kecses kézmozdulattal, léptei hangját elnyelte a vastag szőnyeg.
- Üdvözlöm! – szólította meg az asztal mögött ülő ember és energikusan felállt, kezét nyújtva.
- Üdvözlöm. – mondta, próbálva a várakozás közben rátört arroganciát kiűzni a hangjából. Érezte, hogy ez valahogy most nem sikerült tökéletesen, míg a vendéglátója is tisztában volt ezzel.
- Kérem, foglaljon helyet, talán kényelmesebb lesz…
Kényelmesebb? Nem csak a kötelező tiszteletet kapta meg, hanem némi csíráját az eljövendőnek. Újabb fotelben töltött percek peregtek le, de ez valami más volt, mint a kint eltöltött idő. Az udvarias frázisok közé csempészett információ a szemben ülő fiatalembertől megdöbbentő erővel sújtott le rá.
- Mennyire biztos ez? – de a másik fejcsóválását látva már tudta a választ.
Apró csend zuhant közéjük.
- Mik a kilátásaim Ön szerint?
- A jelenlegi állapotában semmi. Gyakorlatilag csak a transzplantáció jöhet szóba, de…
-… a rendelkezésre álló adatok szerint nincs rendelkezésre álló donor. – fejezte be a mondatot.
- Így van.
- Mennyi időm van még?
- A legoptimistább becslések szerint is csak 3-4 hónap. Annyit tehetünk, hogy a várólistán a legelső helyre hozzuk fel.

----

Kissé nyugtalanul feküdt az ágyán. Persze, azt mondták, hogy rutin műtét, de a szorongás magva lassanként szökött szárba a gondolatai között. Átkozott várakozás! Legyen már túl rajta és mindenki menjen haza!
- Jó reggelt! – köszönt be a kórterem rideg falai közé a beteghordó, és egy kerekes, lapos ágyat tolt be. – Én leszek az idegenvezetője ma!
Mindkettőjük arcát mosoly futotta meg. Oszlott a feszültség.
- Remélem, hogy van jogosítványa erre a vacakra. – mutatott a szállító ágyra és mindketten felnevettek.
- Sajnos a pizsamát nem hozhatja, kérem vetkőzzön le.
A kiszolgáltatottság érzése csak pillanatokig tartott, amíg a ruhái az ágyra kerültek. Aztán a beteghordó segített felfeküdni az ideiglenes fekhelyére, betakarta valami zöld takaróval, majd kitolta a folyosóra. Hanyatt fekve utazva egész más a világ. Hosszan elnyúló neonok fénye ömlött végig rajta újra és újra, ahogyan elhaladtak a világítótestek alatt. Útitársa maszkot húzott az arcára, immáron idegen volt ismételten. Az ágy kerekei a folyosó csempéinek hibáin meg-megbicsaklottak, egyre kellemetlenebbé téve az utazást. Szédült.
- Black professzor urat kérjük a négyes műtőbe! – zúgott végig egy kellemetlen női hang követelőzve a légtérben. – Black professzor úr fáradjon a négyesbe!
- Az öreg megint késik, - szólalt meg a fiú – de kérem nyugodjon meg, tízből kilenc műtétje sikerülni szokott. Maga ma a tizedik!
Most valahogy nem tudta értékelni az akasztófahumort. A mosoly valami ideges grimaszt vert az arcára.
Újabb forduló, szárnyas ajtó csapódik mögöttük, visszhangzó folyosó, a fali csempék fehérjét felváltotta a zöld szín.
- Már itt is vagyunk az előkészítőben! Kicsit hideg lesz, elnézést! – mentegetőzött a beteghordó, mintha tehetne bármiről is.
Érdeklődve nézett körül. Egy kisebb teremben volt, aminek a végében újabb kétszárnyú ajtó választotta el a műtőtől. Oldalvást valami gép, egy-két asztal, műszerek. Rideg-hideg levegő.
Gyomrában érezte a növekvő feszültséget, miután a beteghordó elköszönt és átadta egy nővérnek. Valamit mondott a nő, nem igazán értette, de aztán kinyújtotta a bal kezét, engedelmesen odatartva a vénájába már korábban bekötött branült. Színre is undorító löttyöt tolt be a nővérke szép lassan egy vastag injekcióból. Antibiotikum. Vagy akármi. Nem is érdekelte, a hidegtől libabőrös volt már, vizelhetnék tört rá, de tartotta.
Kicsapódott a műtő ajtaja és másik beteghordó tolt ki egy egészen másmilyen ágyat. Némileg kényelmesebbnek tűnt. Némileg. Az új ember, mint a pelyhet, úgy kapta fel és emelte át a műtőágyra.
- Sok szerencsét! - köszönt utánuk a nővér, majd a lengőajtók suhogása terelte el hullámokban a levegőben rezgő hangokat.
Többen is voltak már benn, de ő a középpontban lebegett. Nem tudott latinul és ez nagyon idegesítette. Ha tanul, akkor talán többet ért, na persze nem biztos, hogy a szavak értelmezésével okosabb is lett volna. Nem az ő szakterülete… nem úgy, mint azé, aki odalépett mellé. Az arcát nem látta, csak a szemeit.
- Black professzor vagyok. A mai műtét során megoldjuk ezt a kis rakoncátlankodást. Aludni fog egy kicsit, remélhetőleg az ébredése is jó lesz.
Az a hang… érezte, hogy a száj humorizál talán, de a szemek nem. Mintha nem neki szóltak volna ezek a mondatok.
„Remélhetőleg? ” – gondolta utoljára, amikor az aneszteziológus felhelyezte rá a maszkot. Álmatlan, emléktelen sötétség szakadt rá.

-----

Milliószor ismételt mozdulatok, szavak, kifejezések, szervek, kémia, izzadság, műfény, fáradtság. Idő. Idő, ami elvész, amiből nincs több, amit nem kaphat senki, csak mástól lophat el. Fém csörömpölés. Vér. Szerepjátékok.
- Látja kollegina? – kérdezte a professzor számon kérőn a medikát - Ezt így, és így. Nagyon óvatosan, mert ha ez itt…
Elharapta a mondatot és sóhajtott. Majd újra sóhajtott. Mögötte összenéztek.
- Jól van professzor úr? – szólt egy aggódó hang.
„Értem aggódik vagy a betegért? ” – futott át rajta a gondolat.
- Jól. – dörmögte, de látszott, hogy valami nincs rendben. Talán ennie kellett volna?
- Átveszem! – szólt rá szigorúan a főorvos, aki eddig asszisztált.
Tiltakozott, de hagyta magát meggyőzni. Mondták, hogy ennyi, már megtette a kötelességét.
Megtette.

-----

Elhagyta a műtőt, odakinn ledobta a használt műtős ruhát. Öltözőjébe ment, mosakodni kezdett és a tükörbe nézett. Mit tettél? Hisz megesküdtél!
Hideg vizet préselt az arcába, megtörölközött, majd leült. Idő.
Tik-tak.
A megélt harmónia az óra két kettyenése közötti pillanat. Aztán a zaj szétzúz mindent. Idő.
Tik.
Lélegzet.
Tak.
Kifúj.
Elmúlt.
Felzümmögött a telefonja, üzenet érkezett.

--------

- Ez nem lehet igaz! – hitetlenkedett a főorvos – az előbb még minden rendben volt! Mitől omlott össze?
Tehetetlenül nézte a testet, amelyet a joulok ereje sem volt már képes visszarángatni az élők sorába, sem a belepumpált anyagok mennyisége. Egyszerűen képtelenség. A természet erejével szemben ilyenkor apróságnak érezte magát. Aztán megadta magát.
- A halál időpontja… - szorgosan jegyezték fel a szavait a naplóba. – oka…
- Főorvos úr! - szólt a nővér. – az elhunyt szerveivel mi legyen?
- Hm?
- Rajta van a donor listán. Önként ajánlotta fel.
- Kövesse a protokollt. Dr White fogja végezni az eltávolítást, nekem csak a műtétre szólt a mandátumom.
Fejét rázta, de már történt ilyesmi a praxisa alatt, később ráér elemezni. Aztán vállat vont és elhagyta a műtőt.

----

- Ön hihetetlenül szerencsés!
- Gondolja?
- Elnézést, igaza van. Más ember szerencsétlensége nem lehet iránymutató a számunkra, viszont Önnek jelen pillanatban új esélyt ad!
- Esélyek. Na igen… - harapta el a mondatot. – elég szűkös volt az időm és mégis.
- Most már minden rendben lesz. A legjobb szakembereim fogják a beültetést elvégezni, tudom, hogy nem aggódik, hiszen tisztában van ezzel.
- Mikor kerül sor erre?
- Egy-két órán belül Mr Black. Egy-két órán belül.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Házi pályázat/ próza, novella
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 18
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0292 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz